Előtte kb 1 héttel kérdezte tőlem egyik barátom, Pista, hogy lenne-e kedvem elmenni vele Ausztriába vonatozni egyet, s beutazni egy bezárásra kerülő mellékvonalat. Én egyből igent mondtam. Hajnali 4:30-kor ment a vonat Sopronba, Pista Farádon szállt fel, mivel ő ott lakik. Sopronba aránylag pontosan érkeztünk, majd felszálltunk az 05:44-kor induló bécsújhelyi személyvonatra. Az automatából megvettük a jegyet, majd a vonat elindult. Bécsújhelyen átszálltunk a Wien-Meidling felé közlekedő emeletes ingavonatra. Meidlingen felszálltunk az S-bahnra, s átmentünk Wien-Hütteldorf állomásra, ahol épp az 1047 001-1 pályaszámú MÁV-os Taurus állt éppen egy Rola-vonat élén. Vettem az állomási pékségben egy csokis muffint, gyorsan meg is ettem. Nemsokára jött is a vonat a Westbahnhofról. Felszálltunk a vonatra, mellyel St. Pöltenig utaztunk. Útközben figyeltük a tájat, hegyek, völgyek, falvak, városok váltakoztak egymás után. St. Pöltenben átszálltunk a Radexpress Donau-ra, amivel Pöchlarnig utaztunk. Az egész vonat fullos volt, így csak az előtérben jutott nekünk hely. Pöchlarnban ismét átszálltunk, méghozzá a Neubruck-ig közlekedő 5047 001-es motorkocsira. Scheibbs-ig sokan voltak, majd onnantól már csak hárman voltunk utasok. Scheibbs állomás után igazi vadregényes táj fogadott minket. Majd egy másfél kilométeres 10 km/h-s lassújel következett. Kis idő múlva Neubruck állomás leszálltunk, a vonat nem ment tovább. Megvártuk a következő vonatot, ami a végállomásig Kienberg-Gaming állomásig közlekedik. Nemsokára be is futott a vonat, s hamar Kienbergbe értünk. Kienberg állomás kihalt volt, csak két fával megrakott tehervagon árválkodott a rakodó mellett. Illetve egy 2143-as sorozatú dízelmozdony által vontatott különvonat. Lefotóztuk az állomást, a kisvasúti fűtőházat. A vonatunk csak 13:01 perckor indult vissza, addig besétáltunk Kienberg faluba, ahol házakon kívül semmi sem volt. 12:40 körül befutott a kisvasút szerelvénye, élén egy ősöreg dízelmozdonnyal. Közben kinyitott a kisvasút szuvenírboltja is, ahol 50 centért nagyon jó képeslapokat lehetett venni. Voltak ott vasúti magazinok, 1 euró volt darabjuk, én vettem egyet, 1982-es nyugatnémet újságot, neve Eisenbahn Kurier, eredeti ára 8 nyugatnémet márka. Nemsokára elindult a vonat, s ismét Pöchlarnba érkeztünk. Nem volt sok időnk a bécsi vonat érkezésig. Nemsokára jött is St. Valentinből az emeletes ingavonat. Egészen a Westbahnhofig utaztunk. A pályaudvaron ott volt a frankfurti vonat, melynek szerelvénye a híres ICE motorvonat volt. Bementünk a boltba, ahol vettünk innivalót és kaját. Én vettem 3 liter almdudler, 3 zsemlét és kb 10 deka sajtot. Átmentünk metróval Meidlingbe, ahol felszálltunk a Sopron át Deutschkreutzig közlekedő euregióra. Sopronban éppen elértük a pesti gyorsvonatot, s este 7 órakor már otthon is voltam. Átkozottul jó, felejthetetlen nap volt az a szombat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése