A némettanárom hívta fel rá a figyelmemet, hogy kirándulást szervez Eisenstadtba. Reggel fél 8-kor indultunk Győrből, a Szentlélek templom elől. Sopron felé mentünk Eisenstadtba. 10 óra körül értünk oda. Megnéztük az Eszterházy-kastélyt. Magyar nyelvű idegenvezetőnk, Zsófi kalauzolt minket a hatalmas kastélyban. Megmutatta a Haydn-termet, a hatalmas ezüst étkészletet, a csodálatos porcelángyűjteményt. Nem egyszer elcsodálkoztam, hogy milyen gazdagok voltak az Eszterházyak. A kastély kívül-belül gyönyörű, vakolatdíszei és építészeti megoldásai lenyűgözőek, az épület pompája pedig szemet gyönyörködtető. A kastély megtekintése után közel egy órás szabad program következett. A nővérem, Kriszti jött el velem, megnéztük a Leopoldina-csarnokot, valamint a főutcát. Háromnegyed 1-kor jött értünk a busz(Ikarus 350), s elmentünk a város szélén található bevásárlóközpontba. Mi a Merkur élelmiszer áruházat céloztuk meg. Vettem 10 liter Almdudlert, két zsömlét, sajtot és chipset. 14:00-kor ismét buszra szálltunk, s elmentünk Rusztra, ahol rövid városnézés következett.
Rusztról elmentünk Lorettóba(magyar nevén Lorettom), ahol misén vettünk részt, melyet Ferenc atya tartott. Időközben elromlott az idő, s elkezdett esni az eső. A mise után elmentünk Szentmargitbányára(Sankt Margarethen im Burgenland), ahol az egykori kőfejtőben a "Credo" című "musical"-t néztük meg, amit a Cenacolo(ejtsd Csenákoló) közösség tagjai adtak elő. A Cenacolo közösség egy keresztény közösség, ami befogadta az utat tévesztett, szenvedélybeteg(drog, alkohol) fiatalokat. Elvira anya alapította a közösséget, melyben nem egyszerű az élet. Pl egész nap csak akkor ülnek le, ha esznek, nem beszélhetnek azzal akivel akarnak, egész nap nem csinálnak mást csak imádkoznak és dolgoznak, nem is csoda, hiszen ők törvénynek Szent Benedek reguláját tartják, aminek jelmondata "Ora et labora=Imádkozz és dolgozz". Mondhatom tartalmas életük van... Nem ismerik a tévét, az internetet, a pénzt, nem használnak mosógépet, tehát tisztára középkori az életük. Na de térjünk vissza az előadásra, mely szakadó esőben, de 19:00-kor elkezdődött. Mindenki esernyővel ült, pokrócokat osztogattak. De azok a szerencsétlen csenákolósok meg szétáztak, s még Isten se tartott föléjük esernyőt... Fél óra után annyira eláztunk, hogy inkább visszamenekültünk a buszhoz. Persze a nép nagy része rendíthetetlenül maradt ázni az esőben. Aztán amikor vége lett, elindultunk haza. 23:00-kor szálltunk le a buszról Kónynál. Végül is az esőt leszámítva egész jó nap volt, bár nagyon megfáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése